BLOG
Karácsony az óvodában
Tapasztalataim az elmúlt évekből...én másként csinálnám
2021 decemberében, az ötödik ovis ádventben, kiégve, hulla fáradtan, betegen, elkeseredve álltam a csoportszoba közepén és arra gondoltam, hogy nincs olyan a világon, hogy én ezt még egyszer végigcsináljam. Így is történt, bár az évet be akartam fejezni, a kiégés nem viccel, 2022 januárjában felmondtam.
Pedagógusként az év bármely szakaszában találunk nehézséget, amik mellett kiégett állapotban a jó dolgok eltörpülnek. De miért a december (elvileg az év legszebb és legmeghittebb időszaka) a legnehezebb?
Miről is szól a karácsony?
Egy önkormányzati vagy állami intézményben mit mondhatsz/nem mondhatsz a gyerekeknek? Ki miben hisz? Volt egy zsidó ovisom. Én evangélikus vagyok. Van, aki katolikus, ateista, muszlim, útkereső? Egyáltalán mondhatunk ilyet egy gyerekre?
Jézus, angyalok, pásztorok, királyok? A CDből Gryllusék dalai szólnak. Tudtátok, hogy ők is evangélikusak? A “Szabad-e bejönni ide betlehemmel?” nagysikerű album dalai az Evangélikus Énekeskönyvből vannak. De nehogy elmondj egy imát, vagy egy hálaadást a gyerekekkel, mert ki tudja, ki miben hisz, csak óvatosan…
Túlzsúfoljuk a különböző programokkal,
amikor már így is mindenki, gyerek és pedagógus egyaránt hulla fáradt és kimerült. Abban az időszakban szeretnénk még többet és többet, amikor elég, sőt szükségesebb lenne a kevesebb, a lassabb és a meghittebb. Kifelé élünk, csak adunk és adunk, amikor ez azt időszak az elcsendesedésről, a befelé figyelésről és befelé fordulásról kellene, hogy szóljon.
Koszorú, ádventi naptár, Mikulás, karácsonyi kézműves délután, karácsonyi vásár, Luca nap, műsorkészítés, ajándék készítés a szülőknek, játék vásárlás a gyerekeknek, műsor, faállítás/fadíszítés, közös karácsonyozás a gyerekekkel és a szülőkkel, közös karácsonyozás a kollegákkal. Nem beszélve arról, hogy zajlik az élet, iskolaérettségi vizsgálatok, tervek készítése, napló írása, év végi adminisztráció és mit felejtettem el? Ja igen, ott vannak a gyerekek is. Úgy 30-an, jobb esetben csak 25-en. Akikkel egyébként se könnyű, a sok programtól túlpörögve, fáradtan, meg pláne nem! A délelőtt egyébként is rövid, főleg a sok öltözés miatt, de ha nem megyünk ki az udvarra, akkor beáll a teljes katasztrófa. A plusz programok pedig sokszor kiszorítják a levegőzést a délelőttből.
Hol van már a szeptember a szabadságról visszaérkezett, lebarnult feltöltődött kollegákkal és gyerekekkel? Azóta jó, ha egy-két napot pihentünk az őszi szünetben.
Programok sokasága
Kézműves délután és vásár. A szeptemberi szüret, az októberi tökfaragás és a novemberi Márton-nap után újra. Szülőknek hamarabb kell eljönni a munkából, megint. Pedagógusoknak bent maradni, megint. Gyerekeknek újabb ingerek, megint. Ha nem veszel részt benne, az a baj, ha részt veszel ebben az a baj. Nincs egyébéként választási lehetőség, szülőként ki vagy nézve, ha nem értél oda. Egy újabb halom felesleges cucc alkotása. Mikor? Két fenéktörlés, egy iskolaérettségi vizsgálat és egy helyettesítés között? Utána azoknak az eladása. Bezsúfolódni a tornaterembe és várni, eladni, vásárolni. Volt egy olyan év, hogy nyitós voltam, vagyis reggel 6-kor már az óvodában voltam. A délelőtti szak a gyerekekkel, majd este 6-ig a tornatermemben árulni. Másnap reggel újra 6-kor már az óvodában.
A műsor
Kezdjük ott, hogy a gyerekeket nem szerepeltetjük. Gondold csak végig, hány és hány borzalmas emléked van az óvodából, iskolából, hogy kiállítottak verest mondani, énekelni, színészkedni. Van, olyan, aki ezt szereti, az meg is fogja találni erre a módot. De lássuk be, az emberek, így a gyerekek nagytöbbsége is nem a színpad közepére született. Mivel ott vannak a szülők és akár a vezetőség is, fel kell mutatni valamit. Nem elég ám, hogy csak jókedvünkben verselgetünk meg dalolászunk a gyerekekkel. Erre próbálni kell. Ez minden alaklommal szenvedés és veszekedés a gyerekekkel, ami elveszi az időt a szabad játétól és a kint töltött időből. Ezt nem lehet jól csinálni, bármennyire profi és gyerekközpontú is vagy. A kiscsoportról nem is beszélve! A beszoktatás 3 hónap. Épp, hogy megismerted a gyerekeket, éppen alakítod a szokás -és szabályrendszert, közben a legfontosabb, hogy közösség kovácsolódjon, biztonságban és szeretetében érezzék magukat. Biztos, hogy a műsor a legfontosabb? Biztos, hogy az a legfontosabb, ami a leglátványosabb?
Ajándékkészítés a szülőknek
Ez is biztosan nagyon aranyos lenne, ha nem erőnek erejével kellene az összes gyereket leültetni az asztalhoz, hogy ugyan már vegyen részt az alkotásban. Frontális, kötött foglalkozásként. Amikor már réges-régen ki lett mondva, hogy az óvodában játékba ágyazva, lehetőségként, felajánlhatunk komplex tevékenységet és majd a gyerek eldönti, hogy miben kíván részt venni. Az óvoda ugyanis nem iskola, a hangsúlynak a szabad játékon és mozgáson kellene lennie. Semmi baj, örömmel megvarrok 30 angyalkát, hadd örüljenek a szülők, hogy kapnak valamit a gyerekektől.
Az átgondolatlan játékvásárlás
A csoportszobánk telis-tele volt játékokkal. Ha valamit el szerettem volna tenni szem elől, mert sok volt, vagy éppen nem segítette a gyerekek elmélyült játékát, akkor egy olyan szekrénybe próbáltam bezsúfolni, ami szintén tele volt. Ugyanis az elmélyült játékhoz – a hiedelemmel ellentétben – kevés játék szükséges. A túl sok választási lehetőség megzavarja és kizökkenti a gyerekeket. Így nem csak a fenntarthatóság miatt, de szakmai szempontból sincs sok játéra. És mi történt decemberben? Kaptunk egy adag kötelezően elköltendő pénzt, hogy már vegyünk játékot. A fent említett állapotok miatt, arra nem volt lehetőség, hogy valami átgondolt, jó minőségű, nagy dolgot vegyünk. Amúgy se kell mindig valami nagy. Plusz 30 gyerek elé nem állhatsz oda 2 dologgal. Akkor már inkább a semmi. De pénzt meg ott volt, úgyhogy caplathattunk munka után a játékboltba egy újabb zsák játékért.
A karácsonyi varázslat elsütése hamarabb
Biztosan van az országnak olyan régiója, ahol nem élhetik át a gyerekek a karácsonyi csodát, nálunk nem ez volt a helyzet. Feldíszített fa, fények, ajándékok, varázsalt, csengőszó, zene, izgalom, meglepetés december 15-e környékén.
Ok. Értem. De a gyerekek élvezik nem?
Nem. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez senkinek se jó. Se a gyerekeknek, se a pedagógusoknak. A szülőknek? Nem tudom… Talán ha elgondolkodnak rajta, nekik sem jó. Még, ha a gyerekek élveznék is, akkor se szabadna a pedagógusokat kitenni ennek. Most teljesen függetlenül a jelenlegi helyzet borzalmaitól. Az első években, amikor lelkes voltam és motivált és még a járvány és pedagógushiány nem szabdalt szét mindenkit, akkor is sok volt a december.
De sok a gyerekeknek is. Túl sok. Nem erre van szükségük. Hiába gondoljuk, hogy mindig több és több, kell újabb és újabb dolgok, programok, tárgyak, ingerek. A gyerekeknek nem ez lesz a jó. Az évnek ebben az időszakában pedig különösen nem.
Lehetne ez az időszak más. Lehetne gyertyát gyújtani, énekelni, ajándékozni lassulva, nyugodtan, csendesen. Lehetne más, lehetne több, mint az év többi része, de belülről fakadva és nem kívülről. Ha pont, hogy jobban egymásra tudnák hangolódni, szabadon játszani, programoknak és elvárásoknak nem megfelelve, akkor átélhetnénk a gyerekekkel együtt a karácsony csodáját. Fényekkel és karácsonyi dekorációval, természetes anyagokkal feldíszíthetnénk a csoportszobát. Kedveskedhetnénk egymásnak, alkothatnánk, zenélhetnénk, mesélhetnénk szabadon. És tölthetnénk minél több időt kint, a hidegben, a sötétben az immunrendszer és idegrendszer támogatása érdekében, a nyugodtabb és könnyebb hétköznapokért. És a szívünket is megtölthetnék szeretettel és békével legalább ebben az időszakban.
Ezt kellene átadni és megtanítani a gyerekeknek is. Ettől lenne boldogabb és szebb a világ.

Gyakorlati tanács
Hogyan oldjunk egy korábbi rossz felnőtt reakciót egy gyereknél?
Az oviban töltött éveim alatt több kisgyerek került a csoportunkba másik helyről, mondva, hogy nálunk jó helye lesz. Ezeknek a kisgyerekeknek általában volt valami nehézségük, érték őket negatív behatások, kaptak nem megfelelő reakciókat. A mi csoportunkban kibontakoztak, barátokat találtak, nyitottak a felnőttek és a gyerekek felé. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a szülőktől/nagyszülőktől, hogy nagyon köszönik, milyen jó helyre került X vagy Y…