BLOG
A szabad játék ereje
Az (óvodás) gyerek első és legfontosabb tevékenysége a játék, mégpedig a szabad játék. Azt veszem észre a szülőkön, vagy bárkin, akik gyerekek közelébe kerül, hogy azt gondolják, hogy a gyerekeket szórakoztatni kell. Folyamatosan. Programot biztosítani, irányítani, vezetni. Ez nem igaz. Hagyni kell őket játszani, felfedezni és a háttérből támogatni.
Minden játék!
Nem kell kidolgozott szabály vagy építőjátékra gondolni. Ruhadarabok, plüss állatok, babák, play mobil, dupló, fakockák, bunker építés, takarók, régi telefonok, szemüvegek, könyvek. A legkisebbeknek a kezük, fűszálak, kavicsok. Időt és teret kell adni nekik felfedezni, nem belenyúlni. Óvodában is, bébiszitterkedés alatt is, akkor nyúlok bele, ha a gyerek kéri, jelzi, látom, hogy igényli. Pl. ha felül egy játékra lovagolni, akkor elmondjuk a gyí pacit, de ha elkezdi a homokot túrni, akkor csak akkor csinálok neki formát, ha a kezembe adja vagy kéri. Hosszabb távon mindenkinek sokkal könnyebb lesz, ha a gyerek tud önállóan játszani, mert volt lehetősége kitapasztalni. És higgyétek el, ezzel jót tesztek nekik, nem rosszat, mert ettől fejlődnek. Minden játék fejlesztő játék. A gyerek feljődik, csak támogatás kell hozzá és megfelelő környezet.
A jelen művészete
Vekerdy azt mondja: “a magyar gyerek soha nincs ott, ahol van – az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre. Az óvoda arra való, hogy az óvodáskorú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse. A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék.”
Így bizony! Csak a biztonságos, szeretetteljes, tàmogató légkört kell hozzá megteremteni, aztán kész is. Azt hinnénk, hogy ez ilyen egyszerű és közben marhára nem. Levetkőzni a mintákat, amiket ránk ragasztottak. Első nagycsoportomnál nekem is hányszor elhagyta a számat, hogy majd az iskolában ez nem így lesz, meg ott majd bezzeg más lesz🤦♀️ kellett idő, hogy ezeket felülírjam magamban is, hogy ne erre fókuszáljak, hanem az adott időre. Megtapasztaljam, hogy tényleg mi a jó a gyerekeknek. Az a jó nekik, ha a jelenben maradunk velük. Persze, előbb felnőttként is el kell ide jutnunk. Hogy az evésnél az evésre figyeljünk, egy beszélgetésnél a partnerünkre, a tengerparton a homokra… minden magunknál kezdődik, aztán jöhetnek a gyerekek. Nem biztos, hogy valami jó, csak azért, mert előttünk mindenki így csinálta.
És a szabad játék is erre tanít. Akkor semmi más nem számít, csak a játék, a pillanat. Azt gondoljuk felnőttként, hogy előre kell mozdítani a gyereket, bele kell nyúlni, pedig ő ott van jó helyen, ahol van. Abban a világban, a játékban, addig, amíg ő kívánja. Ő tudja mi a jó neki! És ebbe nem szabad belenyúlni! Hagyni kell megélni, átélni, belemélyedni, mert nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ezáltal fejlődnek, tanulnak, alakulnak. Ne féljetek megadni ezt nekik, nem maradnak le semmiről, még ha nehéz elhinni, akkor is.
Mire van szükség?
Téren és időn túl
A kicsiknek tényleg nagyjából semmire vagy legalábbis olyanra, ami fellelhető a háztartásokban, kertben, parkban, teraszon. A kezükre, egy-egy kavicsra, műanyag pohárra, gyakorlatilag bármivel eljátszanak (nyilván, ami nem veszélyes). A nagyobb gyerekeknek egy kicsit talán többre van szüksége, attól is függ mihez van szokva. A lényeg, hogy passzív legyen a játék és aktív legyen a gyerek. Ami mozdulatlan, nem zenél, nem világít, nem mozog. A gyereknek kell életre kelteni. Egy építőkocka, egy baba, egy plüss, egy bot, ami lehet bármi, ami előremozdítja a gyerek kreativitását és fantáziáját. Ilyen mondatokat szoktam hallani: “az nem arra való!” normálisan, szépen játsszál vele!” “mi csinálsz?” Jobbik esetben: “gyere megmutatom”, szeretnéd ezt csinálni?” “így kell csinálni”. Nem azt mondom, hogy erre egyáltalán nincs szükség, azt mondom, hogy ritkán. És persze a szabad játék nem csak szerepjáték lehet, választhat a gyerek kártyát, kirakót, autópályát, legót… de hadd játszon vele magában! Alakíthassa kedve szerint, ahogy neki jól esik, a saját maga útján!
Óvodai tapasztalatok
Karácsony az óvodában
Egy önkormányzati vagy állami intézményben mit mondhatsz/nem mondhatsz a gyerekeknek? Ki miben hisz? Volt egy zsidó ovisom. Én evangélikus vagyok. Van, aki katolikus, ateista, muszlim, útkereső? Egyáltalán mondhatunk ilyet egy gyerekre? Jézus, angyalok, pásztorok, királyok? A CDből Gryllusék dalai szólnak. Tudtátok, hogy ők is evangélikusak?…